Búcsú a Börtönsztoritól

Sziasztok!

Mint azt ígértem nektek egy rövid összegzéssel zárom be a sorozatot.
FIGYELEM! CSAK AKKOR OLVASD EL AZ ÖSSZEGZÉST, HA ISMERED A TÖRTÉNETET, ÉS ELOLVASDTAD! HELYÉNKÉNT SPOILERES TARTALOM!

2014. március 31-én kezdődött a sorozat. Ekkor voltam kilencedikes kisdiák, és már lassan a tanév vége felé haladtunk. Akkoriban fuccsolt be két történetem is, amiket nem tudtam folytatni.
Az élet nem igazán kedvezett nekem akkor, mivel minden a nyakamba szakadt. Az élettől kaptam a pofonokat, sok mindent meg kellett tanulnom, mind tananyag szempontjából, mint az élettől.

Ezek után a történet ment a maga útján, egyre jobban belejöttem. Ekkor tájt ismerkedtem meg az akkori lektorommal - nem én lektoráltam először -, aki úgy egy- másfél év után elmaradt mellőlem. Ha olvasod ezt, mindent köszönök.

A történetnek 55 fejezete és egy epilógusa lett végül. Eredetileg 30 fejezetesre terveztem, de valahogy nem akartam elengedni, így folytattam tovább.

Az AFS szüneteltetése kor a történet is viszonylag vegetált. Ekkor írtam a legritkábban, itt kerültem először olyan döntés elé, hogy folytassam-e. A blog maga 2014. április 13-án készült, mintha csak megéreztem volna, hogy egy nap szükségem lesz rá. Eredetileg arra hoztam létre a blogot, hogy majd olyan novellákat fogok ide publikálni, amik nem tartoznak a Börtönsztorihoz. Persze, egy idő után ide is elkezdtem feltenni a fejezeteket, de abbahagytam. (Ne kérdezzétek miért, hosszú.)

Ezek után BUMM! jött a csapás, ami egészen az utolsó fejezetig megszínesítette az életemet. Szerelmes lettem. Tizedik osztály( 2014. szeptember 1.) első napján találkoztam egy fiúval, akivel ugyan nem kerültünk közelebb egymáshoz, mégis meghatározta a további középiskolai éveimet. 

A srác helyes volt, én pedig fülig belehabarodtam. Három éven át, minden egyes nap gondoltam rá, láttam a mosolyát, hallottam a nevetését, és ezek után Naruto karakterét is erre készítettem el. Sokkal többet mosolygott, nevetett, viszont beleszőttem egy kis szégyenlősséget, egy kis férfiasságot, egy kis letörtséget. Ez a fiú, aki megdobogtatta a szívemet, rengetegszer megváltoztatta a történetet, máshogy gondoltam sok mindent, máshogy alakítottam az egész menetet. 

Mint azt már korábban elmondtam nektek, nem tudom, hogy hányadik verzió futott jelenleg. Minden volt már benne, ez attól függött, hogy mégis mit olvastam, vagy néztem. Persze, általában a Naruto című animére és mangára támaszkodtam, de sokszor a Ghibli filmek adták meg a hangulatot az íráshoz. Na, meg a youtube. (Helpleeees~🎶)

De ez most mellékes folytassuk tovább. 

Zsepiiiiiii! T.T Hozzon valaki zsepit!
 Legalább egy kamionnyit. Meg csoki... meg kakaó...
Néha még nekem is kellett zsepi. Így összeszámolva legalább nyolc doboz zsebkendő kellett. Nem viccelek, néha oda is írtam, hogy kellett. Általában nem az érzelmes részek miatt, hanem mert többségében betegen írtam. Megfázva, néha lázasan. 

Akkor anyum azt mondta: Te nem vagy normális, lányom! Pihenned kellene, nem írnod! Na, igen, ebben igaza volt, de egyszerűen nem tudtam annál jobb alkalmat, mint békésen ülök az ágyamban, nem kell sehova mennem, és azt csinálok, amit akarok, bizonyos szintig. Én persze kihasználtam a dolgot, és sok fejezet ekkor született.

Mint azt már írtam, a családom sokszor volt pozitív és negatív hatással volt az írásomra. Sokszor egy-egy karaktert a rokonságom egy tagjával helyettesítettem, így gyakran sikerült döntésre jutnom velük kapcsolatban. Néha pont az segített, hogy belebújtam Freya bőrébe, elfelejtettem, hogy ki vagyok és máris könnyebben ment az élet.

Persze erre ott voltak a könyvek is. Hogy felsoroljak párat, ilyen volt az Üvegtrón, Shifters-sorozat, a Végzet ereklyéi sorozat, az Outlander és még sok más egykötetes regény. Kezdetnek viszont Az örökség sorozat adta meg a kezdő löketet.

Rengeteg könyv inspirált az olvasásra, így ajánlom figyelmébe annak, aki szintén írni szeretne, hogy minél több könyvet vegyen a kezébe. Tapasztalat, hogy minél több íróval akad össze az ember, annál választékosabban, annál több stílusban és annál jobban ír. Ezt tapasztalom magamon is, hiszen mindig volt egy könyv a kezemben, s ahogy visszaolvasom a fejezeteimet egy jobban látszódik rajtuk a változás.

Ezek a könyvek is gyakorta változtatták meg a menetet, mivel hatással voltak rám. Sok mindent belevettem, kivettem, eltüntettem. Sokszor adtak viszont ihletet ahhoz, hogyan folytassam a történetet, hogy még pont elérjem az aktuálisan kitűzött célt. Igen, itt már volt minden.

Freya képe,
amit mintának vettem a karakter alkotásakor
Volt olyan, hogy Naruto hozzámegy Annához, és ahogy azt tudjuk a történetből Anna nem éppen egy szelíd természetű lányka, kórház lesz a vége. Lelki sérülések, sebek, amik örökre megmaradnak. Voltak Freyáék már részegek is. E köré is nagyon sok ötletem volt - Naruto nagyon sok nővel feküdt le -, de ezek többsége a fizikai illetve biológia lehetetlenségek miatt nem alkalmaztam.

Sokféle koncepció született, ha pontos számot kellene mondanom: az a bizonyos 70 lenne. Ennyiszer volt az, hogy kivágtam, elvetettem, leírtam egy jelenetet, ami eszembe jutott. A füzeteimről meg ne is beszéljünk, amiket még nem is gépeltem be, és még most is itt nevetnek az asztalomon, hogy hahaha, itt vagyunk, mikor használsz fel minket? Lehet soha.

Többségük viszont nem került be a történetbe. Ezek még a mai napig itt pihennek a gépemen, és várják, hogy egy nap majd felhasználom őket egy történethez.

Igaz, néha csak úgy jó érzés elolvasni őket, mivel tükrözik, hogy milyen furcsa képzeteim voltak, hogy én miket nem akartam beletenni, majd publikálni nektek. Ugyanakkor sok ez adott ötletet a folytatáshoz.

A szívem majd megszakad most, hiszen a történet a saját lelkemnek egy lenyomata. Persze, voltak olyanok az évek során, akik néha elvették a kedvemet attól, hogy ez így legyen. Például AFS-n volt egy olyan kritika író, aki mentem elspoilerezett mindent az első adandó alkalommal. Így végül töröltem a kommentjeit, majd teljesen megváltoztattam a koncepciót. De volt egy személy, aki annyira felháborodott, hogy kinyírtam Narutót, hogy életemben először le kellett valakit teremtenem a történetem miatt.

Akkor gondolkoztam el komolyabban, hogy most akkor mit csináljak. Nem tudom úgy végig vinni a történetet, ahogy azt elgondoltam. Nem lehet így végig vinni, mert akkor az olvasókat sorra lesokkolom. Így nem mehet. Így az egész ötlet a kukába. Pedig akkorra már meg volt az 53. fejezet címe, hogy mi lesz benne, valamint, hogy utána mi lesz. Hosszú távra terveztem.

Disclosure in a Time of Rape: "We are legion." (CaaBP)
Nagyjából ilyen voltam az asztalnál ülve,
üres aggyal. 
Az ideg majd szétcseszett. Pedig már annyira biztos voltam benne, már-már kezdtem elhinni, hogy jó úton haladok, de kiderült, hogy nem. Az incidens után elkezdtem agyalni. Leültem, és elkezdtem magamban felvázolni, elképzelni, hogy mégis mit szeretnék.

Elindultam, Naruto, Freya, Anna, majd sziget, majd találka, majd beszélgetés, vallomás, szex, hazajutás.... és itt bárhogy variáltam, bárhogy akartam, nem sikerült ennél a pontnál tovább vinni.

Mindent megpróbáltam. Kivettem a beszélgetést, és betettem a szenvedélyes "nem-bírok-magammal-meg-kell-hogy-csókoljalak" szeretkezést, majd a  részeg szexet... nem jó, mert akkor, ha gyerek lesz belőle, akkor onnantól még hosszabb időt ölel fel, és több lesz, mint 65 fejezet. Mert hiába vezetem át, akkor már Boruto gyereke is ott van, Kanekiék gyerekei, a többiek. Akkor háttér sztori kell, akkor ismertetni kell. Túl sok lett volna a szereplő.

Akkor jött az, hogy akkor nincs szex, csak beszélgetés és vallomás. Az se vállt be. Mert akkor ott jött volna a patthelyzet, hogy akkor hazamenetel. De akkor hogyan viszonyuljanak egymáshoz. Itt már lelkesen káromkodtam, de még nem adtam fel. Jó, akkor vegyük ki a szigetet, legyen egy kórterem, Naruto felépülése, és akkor kerüljenek egymáshoz közelebb, akkor egy beszélgetés, utána szenvedélyes szex... de akkor hogy valósul meg a prófécia... öhm... az agyam itt  végleg beadta a kulcsot. Hisztériában tört ki, és elment a Bahamákra nyaralni, én magam pedig a könyvespolcomhoz. De kivételesen ez sem segített.

Itt már csak egy bögre forró csoki segíthet - igaza volt Dumbledor professzornak -, így inkább pihentem egy sort. Elolvastam egy-két könyvet még, lenyugodtam annyira, hogy tudjak gondolkozni. Időről időre visszatértem a fejezethez, amikor egyszer csak beugrott, hogy oké, lesz, ami lesz. Írjunk. Írtam. Meg is lett az eredménye. Igaz, nem olyan lett, amilyennek megálmodtam, de szerintem így is aranyos befejezést kaptunk Freya és Naruto történetéből.

Vessünk is rá néhány komolyabb pillantást.

Fejezetek: 55 + epilógus
Oldalszám: 790 oldal (A/4-es oldal)
Szó szám: 357.243
Leghosszabb fejezet: 52. fejezet: Pereg az óra 50 oldal
Íródásának ideje: 2014. március 31. - 2018. szeptember 2. = 4 év 5 hónap 2 nap

Első találkozás: "Kezemet nyújtom feléje, hogy felsegítsem. Úgy tűnik, én vagyok az egyetlen, akibe még szorult emberség. Rám néz. Csodálkozó szemei nem tudják mire vélni a segítségnyújtásomat. Tétovázva ugyan, de elfogadja, én pedig talpra állítom."
Utolsó pillanat: "Egymás szemébe nézünk, elmosolyodunk, majd hozzábújok. Ő átkarol a karjával, majd beszélgetni kezdünk." 


KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM TARTOTTATOK! 
TALÁLKOZUNK A KÖVETKEZŐ FEJEZETBEN!

ADDIG IS JÓ OLVASÁST!

SZIASZTOK! ❤😊
(Amúgy ti most mit olvastok? Én jelenleg a Harry Potter és a tűz serlege című könyvet bújom lelkesen.)

Megjegyzések