Húzott témakártya:
Állat
Szavak: gyerek,
autó, kar, apa, csizma, közel, idő, bújás, játék, alvás
Valaha volt egy
kutyám. Egy kis schnauzer volt. Alig voltam hét, amikor apa átvitt minket a
kettővel arrébb lévő faluba, hogy átvegyük. Először nem tudtam, hogy apa mit
akar. Anya is titokzatosan tekintgetett rám, én pedig csak pislogtam rá. Akkor
sem értettem semmit, amikor autóba ültünk, és csak mentünk és mentünk. Apa
megengedte, hogy lehúzzam az ablakot, és úgy nézzek ki rajta. Imádtam a
menetszelet.
Persze, melyik
gyerek nem szereti, ha játszhat a széllel, miközben mennek előre az autóba?
Mutasson nekem valaki egy olyan embert. Végig nevettem az utat, akárcsak a
kétéves öcsém. Cumival a szájában röhögött, ugrándozott, miközben elhagytunk a
mezőket, a házakat, amiket nem jegyeztem meg. A tűzoltóság viszont megmaradt.
Anya még mutatta
is, hogy nézzem milyen szép pirosak az autók, hogy a bácsik milyen nagy
nadrágban járkálnak még ilyen melegben is. Nyár volt ugyanis. Még arra is
emlékszem, hogy egy lilás-fehér blúz volt rajtam, rövidnadrággal és szandállal.
A hajam pedig szabadon lengett a szélben. Még akkor is, amikor kiszálltam a
kocsiból, és apa megmutatta, hogy hova megyünk.
Kisállat
kereskedés.
Izgatottság lett
rajtam úrrá, és máris vártam, hogy vajon milyen állatka fog velünk hazajönni.
Kérdezem is aput, de azt mondja, hogy meglepetés. Kézen fogott, és bevitt a
boltba. Öcsém persze azonnal elbűvölődött a sok csivitelő, ugató, ugrándozó
állatka láttán. Én magam is kutattam, hogy mégis mi lehet az, ami majd otthon
fog lenni nálunk.
Rengeteg kennelben
látok macskákat, kutyusokat, az akváriumokban pedig a halacskák vidáman
úszkáltak a meleg nyár ellenére is. Az eladónő kedvesen mosolygott a szüleimre,
miközben apám a pulthoz ment, és bemondta a nevét. A hölgy kikeresett valamit a könyvében, és már
el is ment hátra.
Apuék előre
lefoglalták volna az állatkát? Megeshet. Ám addig, míg vártunk, addig megnézhettem
a többi állatot. A nyuszikat, a degukat, a madarakat a ketrecükben. Élvezettel
néztem őket, s elképzeltem, hogy milyen lenne, ha nálunk lenne mondjuk az egyik
nyuszi. Milyen élete lenne. Előre elképzeltem, ahogy a ketrecében rohangál,
hozzám bújik, ugrándozik és élvezi az életet.
- Solar – szólított apám, és én máris ott teremtem
mellette. – Csukd be a szemedet. – Engedelmeskedtem, majd úgy helyezte a
karomat, hogy rátudja tenni az állatkát. Puha volt és szőrös, én pedig nagyon
boldog. – Rendben, kinyithatod.
S ott volt ő.
Jack, akit apám a Jack a kalóz című meséről nevezett el. Az én nevemen volt, az
enyém volt. Aprócska volt, fekete, én pedig majd megbolondultam érte. Megsimogattam,
vakargattam a füle tövét, ő pedig a kocsiban felmászott a vállamra, és a
fülemet kezdte el nyalogatni. Otthon pedig belemászott apám motoros csizmájába,
mert tetszett neki. Ezek után szoba kutyusnak lett nevelve, gyakorta aludt az
ágyam alatt, játszottunk délutánonként, amikor hazaértem a suliból. Jack egyszerűen
aranyos volt, szófogadó és hűséges. Anyám mégis kinti kutyává tette, amikor elváltak
aputól.
Emlékszem, amikor
először aludt kint, akkor olyan volt, mintha mérföldekre lenne, mégis közel.
Hiányoltam a szuszogását az ágyam alól, de nem szállhattam szembe anyámmal.
Jobban féltem tőle, mint a tűztől. Így Jackből kerti kutya lett.
S most is, ahogy
belépek a kapun a kiruccanásom után hangos csaholással, farok csóválva jön oda
hozzám, hogy játsszunk, vakargassam meg a füle tövét, hagy érezze még a benti
légkört egy ideig.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése