Húzott témakártya:
Könyvtár
Szavak: harmónia,
smink, csók, hajol, nyit, üt, gyertya, zsebkendő, gyógyszer, idő
A nyár tovább
telik. Az időjárás forró, a város szinte kiürül napközbenre, ahogy az emberek
keresik a hűvös, légkondícionált helyeket. Én magam mégis egy kávéház teraszán
ülök, kezemben egy könyvvel, előttem pedig egy kellemes mangós smoothieval. Élvezem
a napfényét, feltöltődöm, ahogy várom, hogy megérkezzen a randi partnerem. Ugyanis
úgy döntöttem, hogy évekig egy burokban tartottam magamat a suli miatt, így
most, hogy újrakezdhettem mindent, megpróbálkozok mással is.
Szolid sminket
dobtam fel magamra, hiszen mégis csak nyár van, így nem akarok megsülni még ez
alatt. Egy zsebkendőt markolászva olvasok, kényelmesen, közben néha az órámra
pillantok. Korán jöttem, nem akartam késni. A busz így is olyan volt, mint egy
hering parti. Látszik, hogy nyár van, és mindenki megy a strandra. Sokaknál
láttam fürdőruhát, strandlabdát, flip-flop papucsot, talán én is hamarosan
ellátogatok oda. Ám előbb… Késik. A srác késik. Ez már rossz jel. De az is
lehet, hogy spanyol, és eleve késik fél órát, mivel úgy illik.
Bár, kötve hiszem.
Egészen magyar neve volt. Martin Ádám. Mindig is csodáltam azokat az embereket,
akiknek olyan nevük van, mintha két keresztnevet kapott volna, és a vezetéknév
az elveszett volna. Igazán azokban az országokban üt a dolog, ahol a keresztnév
elől van, hátul pedig a vezetéknév. Ott döntsd el, hogy akkor most melyik. Mindenesetre
azért nem is irigylem őket, pont az előbb megnevezett dolgok miatt. Jó lesz
nekem a Szebeni Solar is.
Egy órát ülök
végül a kávézó teraszán, be is fejezem a könyvemet, s úgy határozok, hogy kár
erre a szerencsétlenre várni. Bemegyek a kávézóba, és csengetek a pultosnak,
aki kihajolva a pult alól, udvariasan megkérdezi, hogy miben segíthet. Bemondom
melyik asztalnál ültem, mire ő kikeresi a gépből a rendelés számomat, majd kifizetem
a fogyasztásomat. Kedvesen mosolyogva távozom, hónom alatt a könyvemmel,
vállamon a kis táskámmal.
Kisétálva a
kávézóból egyenesen a könyvtár felé veszem az irányt. Na, nem az embereknek
fent tartottba, hanem elsőnek a mágus könyvtárba. Röpke fél óra utazással, egy
kis trükkel, máris ott vagyok. Az orromat rögvest megcsapja a régi könyvek, a
gyertyaviasz illata. Beljebb lépek, s kedvesen köszönök a könyvtáros hölgynek,
aki csak elismerően biccent nekem, amikor a mágia teremből előhalászom a
kiolvasott, visszahozott könyveimet.
- Nos, ezúttal is mágia könyveket fogsz
kivenni, Solar? – kérdezi tőlem kedvesen Pots.
- Talán. De lehet, most vadászok valami
kedves kis regényt – kuncogok fel, majd ellököm magamat a pulttól. – Legalább egy
kútba ugrott randi után legyen valami romantikus. S hátha a könyv megcsókolja a
lelkemet a végén.
Pots felnevet,
majd csak a fejét csóválva int nekem, hogy menjek csak. Meg is teszem, s végre
elveszek a harmóniában, ami azonnal megszáll, ahogy a csend körbe ölel. Utam
egyenesen a mágia könyvekhez vezet negyedik szinte. Ahogy felérek a lépcső
tetejére, nem is látom a főfolyosó végét, az oldalsó sorok is szinte ezer felé
ágaznak. Egy végtelen könyvtár, szokták mondani a mesterek, akik már az ezres kort
is megérték, s még nekik sem sikerült mindent végig olvasniuk, ami ebben a
hatalmas föld alatti könyvtárban található. Az íróasztalok többségénél ülnek,
de annyira el vannak veszve a lapokban, hogy észre sem veszik, ahogy elmegyek
mellettük, egyenesen a 52. sorhoz masírozva.
Itt vannak ugyanis
azok a mágiával foglalkozó könyvek, melyek az utazással foglalkoznak. Legyen az
akár a boszorkányok jól ismert seprűje, a Harry Potterből ismert hopponálás,
vagy akár a Narutóban látható villámszerű ugrás. Itt keresek gyógyszert a
lelkem azon darabkájának, aki már javában Japánban élt, dolgozott és békés
jövőt tervezett magának egyedül.
A mágusok világában
ugyanis nagyon nehéz párt találni. Nem azért, mert nem lennénk elegen mágiával
felszerelkezve, vagy talán hiány lenne akár a férfiak, akár a nők oldaláról.
Nem. Itt az idő a gond. A mágusoknak korlátalan idejük van hátra.
Halhatatlanok. Örökre húsz évesek maradunk, a testünk megőrzi azt az alakját,
ahogy akkor kinéztünk. A haj, a köröm továbbra is nő, ahogy mindenki másnál,
azonban soha nem fogok megőszülni, soha nem lesz hajlott a hátam, ráncos a
bőröm.
Ez aggasztja a
mágus ifjoncokat elsőnek. Ezzel kell elsődlegesen megküzdeniük, mikor elérik
ezt a kort. Én is, amikor ez megtörtént, azonnal idejöttem. Kinyitottam a
szinte már rongyosra olvasott kódexet, s tényleg ezt olvashattam benne. S ahogy
teltek az évek láttam is, hogy semmi nem történik.
El kellett bújnom
a világ elől. Szorgosan dolgoztam hát a mesterem mellett, felépítettem a magam
jövedelmét, birodalmát, hogy mikor eljön az idő, akkor elvonulhassak a világ
elől. De nem csak ez az egy gond van a mágusoknál. Lazán kezelnek mindent. Többségük
annyira megmámorosodik, hogy szabad, azt tesz, amit akar, hogy elfeledkezik arról,
hogy bár halhatatlanok vagyunk, nem lehet az időt megállítani. Elrohan
mellettünk, más lesz, s már csak arra ocsudunk fel, hogy máris ezerévesek
vagyunk, s még mindig ugyan azt csináljuk.
A könyvtár is
ilyen. A végtelenbe nyúlik. Számtalan tudás rejtezik itt, ezernyi élet
története, s mégis… valakinek soha nem tudjuk meg az életét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése