Újrakezdés - 13. fejezet

Húzott témakártya: Sötét hangulat

Szavak: alagút, kanna, fut, toll, kés, kódex, harag, fog, fal, fotel

Sosem szerettem éjszaka mászkálni a város alvilágában. Valahogy mindig arcul csapott valóságnak azon része, ami miatt a mágiát ártalmasnak gondolják. A hosszú alagúton végig menve már a torkomban éreztem a szívemet, s ez csak fokozódott, ahogy elértem az alvilág sötét piacterére tévedek.

A lámpásokkal gyéren megvilágított piacot egy középkorihoz tudnám leginkább hasonlítani. Ponyvák, rudak ügyetlenül felállítva, csatorna bűz terjeng az egész szellőzőkkel ellátott teremben, mindenhol ricsaj és zsivaj fogadja az embert. A különféle árusok kínálják portékáikat, hol lámpást – inkább kannát – ígérve, hol szerelmi italt, fiatalító szert, drogokat árulva pultjukon. A zsebtolvajok árgus szemmel figyelik a járókelőket, kit lehet kizsebelni.

A terem falait védővarázslat borítja, hogy az emberi szem számára láthatatlan maradjon ez a sötét, titokzatos világ, melynek fogatlan szájába most belemerészkedtem. Ez a legrosszabb hely Budapesten. S még csak nem is tudnak róla az édesen alvó polgárok, hogy alattuk egy igazi pokol tátong.   

Bőrdzsekim zsebébe dugott kézzel, fejemen a csuklyával sétálok végig a tömegem. Kerülöm a bűzlő testeket, a sarkokban megbújó gyanús, démoni árnyakat, melyek forralják haragjukat a legközelebbi csatára. Éhes pillantásuk végigfut szűk fekete farmerbe bújtatott lábaimon, eljátszadozva a gondolattal, hogy milyen lenne megkóstolni a meleg húst, megízlelni vérpiros vérem zamatát. Egyedül az oldalamon lógó kés akadályozza meg őket abban, hogy bármit is tegyenek.

Nem is ajánlanám neki. Így is forr a vérem, hogy harcoljak. Az egész átkozott piac hemzseg ettől a vágytól, szinte vibrál a levegőben. A bűzzel együtt. Csizmám talpa minduntalan megcsúszik valami folyósban, ám nem is akarom tudni, hogy mégis mivel van dolgom, inkább megyek tovább a célom felé.

Néhány kanyar, fanyar mosoly, sikátor és átjáró után, végre elérem azt a vasajtót, ami mögött megtalálom a Don-t. Két robosztus testőre oda se néz rám, ahogy kinyitják nekem a belső termek egyik díszes ajtaját. Szerencsére, itt már levendula illat terjeng, puha szőnyegen suhanok végig, miközben a csinos drapériák mögött tudom, hogy árgus szemekkel figyelnek.

Hanyag léptekkel kelek át a folyosókon, mire megérkezek a Don-hoz. Terebélyes foteljében kényelmesen elhelyezkedve néz engem, kényelmes bő ingjében, vászon nadrágjában. Aranyszín szemeivel fürkésző pillantást vet rám, mintha csak a mágusok kódexét akarná belőlem kihúzni.

Egy aprócska lépést teszek még felé, mire én is lehuppanok a vele szemben lévő fotelba. Kényelmes tollal bélelt szerzemény, szinte elveszik benne az ember, legyen akár mágus, akár ember. Vagy akár boszorkány. Penge vigyort villantok rá, amit viszonoz.

-        Egy vizitkártya – dobja elém a finom papírt, rajta a nevemmel – mely csípősebb, akár a legerősebb paprika a világon.

-        Hm – jön tőlem a bő válasz, miközben az arcát vizslatom. Kíváncsiság csillan a szemében, s a vágy, hogy megtudja, hogy éles nyelvem mögött rejlik e még valami pezsdítőbb. – Akkor tudja, miért jöttem.

-        Könyvekért. Kódexekért. A tudásért, melyet a Tükör rejt.

Felkuncogok, majd bólintok, hogy talált. Mi másért kockáztatnák az emberek a biztonságukat, ha nem azért a tudásért, amit a Tükör rejt. A Tükör, melyben a kérdésekre választ lel az ember, csak győzze bírni. Felvonom az egyik szemöldökömet, ujjaim a késem markolatával játszadozik, miközben tudom, hogy ő maga is.

-        Egy ilyen szemre való hölgynek, nem ebben a mocsokban kellene járkálnia, hanem finom urak társaságában bort iszogatnia.

-        A nemes hölgyek unalmasak – jelentem ki teljes őszinteséggel. – A pletyka néha untatott. A Tükör sokkal érdekesebb számomra. – Sejtelmes mosolyomat kételkedve figyeli.

-        S mi van, ha úgy határozok, hogy inkább mást szeretnék, mintsem egy… röpke üzletet? – kéjes vigyorától felfordul a gyomrom.

Ismételten elnevetem magamat, és szabadjára engedem az eddig elrejtett hatalmamat. Beremegnek a falak, a poharában az alkohol kocsonyássá válik, s szinte felperzselődik a szoba, ahogy a mágiám zsibongva végigfut rajta. A Don hátra ugrik a fotelében, szinte hozzápréseli magát bőrhöz, arca pedig halálsápadttá válik. Még hallom, ahogy odakint a két testőr összeesik, a következő pillanatban pedig már a Don előtt térdelek, kihúzott késemet a torka felé szegezve.

-        Nincs kedvem játszadozni, Don – suttogom hidegen és kiszámítón, mire a Don bólint, s bele is kezdünk az üzletbe.