Húzott témakártya:
Dolgos hétköznapok
Megszólal az
ébresztő órám. Reggel öt harminc van. Alapjáraton nem kellene ilyen korán
kelnem. Azonban a farm nem vár. Amikor itthon vagyok, nem pedig a Földön,
szeretem magam ellátni a gazdaságot. A csirkéket megetetni, beszedni a
tojásokat, a teheneket megfejni és kihajtani, a lovakat megetetni és őket is
kihajtani. A földekre később megyek majd csak ki, amikor már a lányom felkelt.
A háztartást már
egy jó ideje ketten látjuk el. Igaz, mikor kicsi volt a kislányom, akkor még
csak én. Ez idő alatt azonban megtanultam rendesen főzni, mosni, takarítani.
Sőt, miután a kislányom elérte a tíz éves kort addigra már az egyszerűbb varrás
is ment már.
Ma reggel is
melegre ébredtem, ahogy mindig a Cormérán. Ezen a bolygón ugyanis mediterránhoz
hasonló, néha hevesebb esőzésekkel. Termesztéshez ideális szerintem. A
gyümölcsösünk minden évben virágzik, a földekről is bőségesen jön be a termés.
A robotok persze néha megkönnyítik az életem, amikor nem vagyunk itthon. Etetik
az állatokat, locsolják a földeket, a gyümölcsöst és a virágos kertet a
szárazság ideje alatt, így kevésbé kell aggódnom, hogy valami kiszárad és kárba
vész.
A lányom pedig
kifejezetten élvezi ezt a falusias életet. Ő is felkel, mellém áll konyhában,
és ugyan még álmosan, de segít megcsinálni a reggelit. Szól a rádió, amin a
híreket hallgatjuk, miközben a kávé lassan csöpög lefelé a kannába, a teáskanna
élesen sípol, ahogy a reggeli teához felforr a víz.
- Mit kérsz a teádhoz? – kérdezem tőle,
miközben a saját reggelimhez verem fel a tojást.
- Japánosra veszem a mai reggelt – mondja,
majd kimér magának egy adag rizst. – Te is kérsz?
- Aha, mivel ma én is azt terveztem – nevetek
fel, pedig sejthettem volna, hogy nem fog másfajta reggelit csinálni, mint amit
én kigondoltam.
Felteszi a rizst,
elkészíti a miso leves alapját, addig én a zöldségeket vágom fel.
Tradicionálisan nincs benne ennyi zöldség, csak alga, wakame, tofu, miso paszta
és dashi. Azonban mi valahogy a hagyományosnál jobban szeretjük ezt a fajta
verzióját. Nem kell belőle sok, hiszen van még hozzá rizs, retek, hagyma,
paradicsom és paprika.
Hamar elkészül a
reggelink, s már ehetjük is. Evés közben beszélgetünk, hol a híreket
hallgatjuk. Ezzel is kikapcsolva magunkat még egy időre, amíg teljesen készen
nem állunk teljesen a nap indítására. Igaz, én már egy jó ideje felébredtem,
mégis a közös reggeli igazán a nap kezdete. Addig csak gépi üzemmódban létezem.
Ellátom az állatokat, megetetem őket, de igazán a lányommal eltöltött nyugodt
és hangulatos reggeli adja meg a nap kezdetét. A kávé már csak bónusz rá. Na,
meg ha nem iszom le magamat, ahogy az lenni szokott.
- Kávét? – kérdezi tőlem a költői kérdést a
lányom, ahogy a mosogatóhoz viszi az edényeinket.
- Költői kérdés volt, édes kincsem –
válaszolom, miközben a teám utolsó cseppjeit is kiiszom.
Nyugodtan
megisszuk a kávét, majd nekilátunk a munkának. A veteményes gyomlálásának, a
hajók rendbetételéhez. Vagy épp, ha olyan szezon van a befőzéshez, aratáshoz,
szüreteléshez. Nyugodt, csendes, robotok által segített élet ez, és mondanom
sem kell, hogy élvezem ezt a fajta nyugalmat. Az irodám sürgése után, jól esik
végre egy olyan közegben eltölteni egy hétvégét, amikor nem kell rohanni.
- Apa! – kiált ki a lányom, miközben koszos
csizmában, sáros kézzel cipel két hordót. Épp a kinti tűzhelyet építi, amiben
reményeink szerint alkalmanként finomakat lehet majd sütni. – Segítesz?
- Megyek már! – kiáltom ki az egyik hajó
belsejéből.
A nap többi
részében a tűzhellyel foglalatoskodunk, s viszonylag hamar elkészülünk ketten.
Ezek után már csak az ebédre való főzés marad hátra. A lányom kitesz magáért
ezen a téren is, s nem hagyja, hogy éhen maradjunk. A desszert pedig isteni.
Még a múltkor csinált málna és eper jégkrémet, amit eddig a mélyhűtőben várta a
felbontását.
Nagyon finomra
sikeredett, majdnem a felét megettük.
Délután már inkább
bent tevékenykedünk, takarítással, olvasással ütjük el az időt, vagy épp
kilovagolunk egy kis túrára. Ma épp inkább a kényelmes kanapét választottuk
egy-egy könyvvel a kezünkben. A lakásban hűvös van, Fürge is boldogan nyúlt el
a hűsítő matracán.
- Megnézzünk egy filmet? – kérdezi a lányom a
vacsora után, miközben mosogatunk.
Elgondolkodom egy darabig,
s már pörgetem is a fejemben a film címeket, amiket beterveztünk még a múltkor.
Valahogy most nem tudok dönteni. Mindről jókat hallottam, de most inkább olyat
néznék meg, ami kétes.
- Mit szólnál egy olyan filmhez, ami vegyes
kritikákat kapott? – Felém pillant, majd sunyi elmosolyodva, megemelgeti a
szemöldökét.
- Benne vagyok. Csinálom a popcornt.
Este tizenegyig néztük
a filmet, elpusztítottunk egy-egy tál popcornt, majd szintén vegyes érzésekkel
telve megyünk tisztálkodni, majd aludni.
- Apa – szólít meg a lányom, ahogy megyek be
a szobámba.
- Igen?
- Kapcsold ki az ébresztődet. – Minden egyes
este megkér erre, de soha nem teszem meg. Szememet forgatom, majd jó éjt kívánva
bemegyek a szobámba, és bebújok az ágyamba.
Az ébresztő óra
már régen is a napjaim részét képezték. Nem szeretem, de szükségem van rá, különben
elúszom a nappal. A lányom néha ugyan sikeresen kikapcsolja; olyankor délig is
képes vagyok aludni, hiszen gyakorta éjszakákat dolgozom.
Igaz, néha nem
bánom. Vajon most is ki fogja kapcsolni?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése