Húzott témakártya:
Életed egy darabja
Szavak: labda,
fa, mosoly, szív, szeretet, papír, toll, magány, kívánság, sírás
Márk tényleg
komolyan vette a kihívásomat. Az után a délután után egyre többet kezd el kérdezni,
a társaságomban tölteni, ám mindig titokzatos maradok hozzá, persze, azért nem
annyira rideg, mint előtte. Inkább mondjuk úgy, hogy barátian viselkedek vele.
Még akkor is, amikor néha félre nem érthető megjegyzéseket tesz arra, hogy
miket tudna velem tenni.
Ezeket a beszólásokat
persze a többiek is hallják, ám úgy teszek, mintha észre sem venném, hogy a
pajzán mosoly mögött mégis mire
céloz. Csak vissza vigyorgok rá, s visszaszólok neki valami kedveset, amitől
értetlenül mered rám hosszú másodpercekig. Ezektől a beszélgetésektől persze azok a bizonyos estélyek jutnak az eszembe, amikor fekete földiérő estélyiben parádéztam a nemes mágusok előtt, akik különböző bőrszínnel, hajviselettel, alakkal és mérettel tisztelték meg a társadalmat.
Már csak a pezsgő
hiányzott a kezemből és a halk klasszikus zene a háttérből. Ám ezek nélkül is
tökéletesen jól érzem magamat, amikor húzni próbálja az agyamat. Az üzeneteire
pedig egyáltalán nem. Úgy teszek, mintha nem is látnám őket. A tiltás mondjuk
talán túlzás lenn a részemről. Így csak rájuk pillantok, majd úgy teszek, mint
aki nem tud semmiről.
Ám egyet nem tudok
figyelem nélkül hagyni.
„Ha már ennyire nem válaszolsz a messenger
üzeneteimre, mi lenne, ha papírt és tollat ragadva beszélnénk? Talán az jobban
bejön a régimódi énednek. Csak nehogy
lepecsételd nekem viasszal”
Eltátom a számat,
és már azon vagyok, hogy leoltsam, amikor elküldi a címét, hogy hova küldjem a levelet.
Ettől a torkomon akadnak a szitokszavak. Komolyan gondolja a dolgot. Végül is mindig is tudni akartam, hogy hol
lakik, valamint a kézzel írt leveleket sokkal meghittebbnek gondolom. Nos,
nincs mit tenni, engedek a kívánságának.
Tollat és papírt
ragadva elkezdek neki körmölni.
„Kedves Márk!
Valóban jobban szeretek papírra írni. Már
csak azért is, mert így tovább kell várnod azzal, hogy válaszolhassak. Más
részről pedig itt nehezebb törölni az üzenetemet, ha egyszer leírtam. Szóval igen,
jobban szeretem az őszinteséget.
Régimódi énem pedig nincsen. Tény szeretem
a 20. század szépségeit, alkotásait, ruháit, de attól még nem jelenti azt, hogy
én magam is onnan származom.
Azon felül viszont láttam az üzeneteidet,
még azt is, amikor egy pajzán fát fotóztál le, és küldted el nekem. Láttam
őket, de valahogy az az érzésem, hogy te nem azt szeretnéd, hogy felfedjem
magamat, hanem egészen mást akarsz. Vagy tévedek?
Mikor azt mondtam, derítsd ki, hogy ki
vagyok, akkor nem pont arra gondoltam, hogy belülről kell felfedezned, te kis
buta :P.
Viszont az nagyon aranyos, hogy ennyire nyomulsz,
ahogy próbálkozol rávenni, hogy vörös legyek a megszólalásaidtól. Ám ki kell
ábrándítsalak, hogy életem során volt már dolgom férfival. Nem vagyok
tapasztalatlan szűz fruska, aki olyan prűd, hogy még a bokáját sem meri
kivillantani másoknak. Mindazonáltal azt sem mondom, hogy hidegen hagynak a beszólásaid.
Azonban ezzel még nem fogok megnyílni előtted.
Nem fogok csicseregni az életemről.
Valamint, ha egyszer én adok, akkor neked
is kell.
Sok sikert!
Solar”
Széles vigyorral
az arcomon hajtogatom össze a levelet, teszem borítékba, majd írom meg a címre,
amit adott. Másnap reggel egyből postára is adom, és már csak várnom kell, hogy
mit ír vissza nekem. A suliban látom rajta, hogy ideges, én viszont képtelen
vagyok letörölni a mosolyt az arcomról.
Főleg akkor, amikor
megkapja a levelet. Négy-öt nap kell ugyanis, hogy megérkezzen a levél hozzá.
Egyik nap rajta kaptam, hogy olvassa. Foltos volt már, helyenként gyűrt. Sokat
forgathatta magányos óráiban. A címemet is ráírtam, szóval már csak várnom
kell, hogy mikor fog nekem visszaírni. Ugyanis azóta egy szót nem gépelt le
nekem messengerre.
Látom rajta, hogy őrlődik,
hogy nem hitte, hogy tényleg komolyan gondolom a dolgot. Mégis belemegy. Egyik órán
például látom nála, hogy ír, aztán áthúzza. Gondolkozik, mivel tudna levenni a
lábamról, vagy épp elérni, hogy engedelmes kis madárka legyek a számára.
Egyik nap aztán
megérkezik a levele.
„Drága Solar!
Megkaptam a leveledet. Bár bevallom neked,
nem számoltam azzal, hogy tényleg fogsz nekem küldeni egyet. Poén volt. De ha
már így alakult, akkor visszaírok neked. Mert szemmel láthatólag itt jobban
megnyílsz, mintha a neten próbálnék belőled akár egy szót is kicsikarni.
Nem is tudom hol kezdjem… talán ott, amikor
megkérdezted tőlem, képletesen, hogy mit akarok.
Válaszokat akarok Solar. Azt akarom, hogy
beszélj. Hiába próbáltalak megközelíteni, hiába szeretném, hogy megbízz bennem,
hiába beszélek neked, nem szólsz el még egy aprócska morzsát sem, hogy kitudjak
indulni a nyomozásomat illetően. Nehéz ám úgy kutatni, hogy nem tudom, mit is
kellene keresnem.
A pajzán megjegyzéseim pedig csak az ideigeid
húzására szolgálnak. Persze, tetszett az a vallomás, hogy volt már dolgod férfival.
Most persze írhatnék ide neked mindenféle megszólalást, ám inkább csak annyit
mondok neked, ha egyszer szeretnél egy próbát tenni velem, akkor örömmel fogadlak
majd.
De visszatérve a lényegre. Válaszokat
akarok. Szeretnék beszélni veled, s legalább annyi információt megszerezni tőled,
amin eltudok indulni a nyomozásom kapcsán. Olyan nagy kérés lenne ez?
Teljes szívvel
Márk”
Felkacagok miután
elolvasom a levelet. Nem volt épp finomkodó, sokkalta inkább kimondta, hogy
infót akar. Csacsogjak már végre, mert az agyára megyek. Ami meg az ágytornát
illeti… nem hangzik rosszul. Bár, előbb talán tényleg kellene neki egy kis
információt csepegtetnem, mert a végtelenségig nem húzhatom az agyát.
„Márk, oh, Márk!
Micsoda levél! Őszintén szólva egy kicsit másfajta
levélre számítottam tőled. Nagyon megleptél azzal, hogy ennyire nyersen és tömören
leírtad nekem, hogy mégis mit akarsz. Fel is kacagtam a végén, hogy milyen kis
szókimondó voltál. De tetszett. Nem kell így bonyolult szóvirágokba burkolnom
azt, amit elakarok neked mondani.
Ugyanis megfontoltam az ajánlatodat. Beszélek.
Na, nem oldom meg a rejtélyedet, arra neked kell rájönnöd, megfejtened az általam
elmondott dolgokból. De talán már az elején felfogod adni. Ki tudja? De ha
sikerrel jársz, akkor nagy a jutalom a végén.
Lényegében ennyi lenne: nehéz úgy kutatni,
ha nem találsz semmit.
Értsd úgy, ahogy akarod, ebben nem segítek.
Ami azonban az ajánlatodat illeti: még
megfontolom ezt a dolgot. Mindenesetre, ahogy az ember rád néz, talán van esély
egy jó mókára. Ha érted mire gondolok. Mindenesetre, a szívem nem egy labda,
amit csak úgy odafogok dobni neked, hogy aztán a végén sírás legyen. Ha egyszer
szeretetet adok valakinek, akkor elvárom, hogy legalább a másik fél is
hasonlóan szeressen.
Remélhetőleg, ez nem lesz gond. Sem a
nyomozás, sem akkor, ha esetleg rászánom magamat arra bizonyos dologra.
Várom a visszajárót!
Üdv,
Solar”
Akkor kezdődjék a
játék.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése