Húzott témakártya:
Ahol szerepet kap egy kellemetlen emlék (sajátom, megjegyzésben)
Kisiskolás kadét
voltam. A teremben ültem, és épp gazdasági óra volt. Mutatókról és különböző gazdasági
hatásokról tanultunk. Hogy minek? Arra már magam sem emlékszem. Benne volt a
tantervben, hogy nekünk márpedig gazdaságot kell tanulnunk, tudnunk kell hogyan
is működik, még akkor is, ha pilótának tanulunk.
„Egy jó pilótának, egy jövőbeli vezetőnek,
tudnia kell ezeket a dolgokat, még akkor is, ha soha nem fog gazdasági
területen dolgozni. Ha mást nem a való életben, felnőttként fogjátok igazán
hasznát venni”
Hangoztatta mindig
a tanárom valahányszor mélyebbre akart menni, mint a tankönyvben benne volt. Utólag
persze hálás vagyok, hogy megtanultam helyesen kezelni a pénzemet, érteni, mit
is jelent egy változás. Azonban akkor, majd megölt az unalom. Néha
elkalandozott a tekintetem, és tizennégy évesen elkezdtem firkálgatni a füzetem
szélére, a lapra, ahol csak lehetett. Már épp azon gondolkodtam, hogy kérek egy
külön rajzos füzetet, hogy abba alkothassak.
Művész ugyan nem
voltam, de azért egész jól rajzoltam akkoriban. Ezen kapott rajta a tanár. Néztem
magam elé, épp egy homokóra alakját satíroztam, amikor egyszer csak mellettem
termett a tanár. Észre sem vettem, csak rajzoltam tovább. A csendre lettem
figyelmes később. Megdermedtem, körbenéztem, majd letettem a tollat. Lesütött szemmel
beletúrtam a hajamba. A tanár pedig csak ennyit mondott:
- Hagyjuk a művész urat talán alkotni? –
hangja inkább volt játékos, mintsem leszidó. Folytatta az óráját.
Azóta pedig inkább
az ablakon bámulok ki srégen, ha unatkozom.
(Eredetileg könyvet olvastam osztályfőnöki órán, de a többi úgy igaz, ahogy van.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése