Sziasztok!
Nos, 17-én túlestem az írásbeliken, amik szerencsére sikerültek, így nem kell ősszel újra vizsgáznom. Yippi 😆😆 Holnap pedig, 30-án, szóbeli vizsgán esek át. Persze ez nem jelentette azt, hogy nem foglalkoztam az 53. fejezettel a tételek között. (Nem lenne szabad, de néha elcsábultam.)
Lopva, egyszer-egyszer írtam egy-két bekezdést hozzá, így a számláló szerint már 14.750 karakternél járok. Igazán hosszú fejezettel leplek majd meg titeket kárpótlásul a hosszúra nyúlt szünet miatt, és remélem, elég sokan maradtatok azért az előző fejezet után.
Tudom, brutális voltam lehetett volna másképpen, de muszáj volt. Már az elején tervbe volt véve, hogy kell valami drasztikus dolog az egészben, ami megváltoztat mindent, és átgondolásra készteti a szereplőket. Így volt egy-két választási lehetőségem, és emellett döntöttem, mivel ezzel tovább tudom vinni az eseményeket. Ez persze sokakat nem vigasztal, sőt valaki egyenesen felháborodott, hogy nem olyan lett, ahogy azt ő szerette volna, de ez nem is lényeges. (Hogy merészeltem, mi? :D )
Az a fő, hogy remélhetőleg hétvégére hozni tudom nektek a következő fejezetet. Kicsit még írom, szépítek rajta, formázom, lektorálom is közben és remélhetőleg szombat este már fent is lesz a fejezet. Ami remélhetőleg elnyeri a tetszéseteket. S még most is azt mondom, hogy kitartást.
Ezek után pedig hozom majd a többit is, bár kicsit lassabban, mint régebben. Ugyanis munkát kaptam. Így a beosztásom miatt és a betanulás miatt, na meg az izgulást egészen július végéig, amikor is megtudom, hogy egyetemista leszek-e vagy sem, nem biztos, hogy mindig összejön az a napi írás mennyiség, amit magamnak meghatároztam.
De a lényeg, hogy igyekszem, nem? :D
Szombaton tali :D
(Vizsgaidőszak legyen már véged... nem szeretlek... nem akarom... félek)
Nos, 17-én túlestem az írásbeliken, amik szerencsére sikerültek, így nem kell ősszel újra vizsgáznom. Yippi 😆😆 Holnap pedig, 30-án, szóbeli vizsgán esek át. Persze ez nem jelentette azt, hogy nem foglalkoztam az 53. fejezettel a tételek között. (Nem lenne szabad, de néha elcsábultam.)
Lopva, egyszer-egyszer írtam egy-két bekezdést hozzá, így a számláló szerint már 14.750 karakternél járok. Igazán hosszú fejezettel leplek majd meg titeket kárpótlásul a hosszúra nyúlt szünet miatt, és remélem, elég sokan maradtatok azért az előző fejezet után.Tudom, brutális voltam lehetett volna másképpen, de muszáj volt. Már az elején tervbe volt véve, hogy kell valami drasztikus dolog az egészben, ami megváltoztat mindent, és átgondolásra készteti a szereplőket. Így volt egy-két választási lehetőségem, és emellett döntöttem, mivel ezzel tovább tudom vinni az eseményeket. Ez persze sokakat nem vigasztal, sőt valaki egyenesen felháborodott, hogy nem olyan lett, ahogy azt ő szerette volna, de ez nem is lényeges. (Hogy merészeltem, mi? :D )
Az a fő, hogy remélhetőleg hétvégére hozni tudom nektek a következő fejezetet. Kicsit még írom, szépítek rajta, formázom, lektorálom is közben és remélhetőleg szombat este már fent is lesz a fejezet. Ami remélhetőleg elnyeri a tetszéseteket. S még most is azt mondom, hogy kitartást.
Ezek után pedig hozom majd a többit is, bár kicsit lassabban, mint régebben. Ugyanis munkát kaptam. Így a beosztásom miatt és a betanulás miatt, na meg az izgulást egészen július végéig, amikor is megtudom, hogy egyetemista leszek-e vagy sem, nem biztos, hogy mindig összejön az a napi írás mennyiség, amit magamnak meghatároztam.
De a lényeg, hogy igyekszem, nem? :D
Szombaton tali :D
(Vizsgaidőszak legyen már véged... nem szeretlek... nem akarom... félek)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése