Nos, megint itt vagyok!
Ahogy az előző posztban ígértem, kifejtem nektek, hogy mégis hol vannak a fejezetek, amiket októberre ígértem.
Ez egy kicsit nehezebb téma számomra, mivel, hogy őszinte leszek, még nekem is fájt ez az időszak.
Ugyanis, az a helyzet, hogy kiégtem. Nem szándékosan, de sajna megtörtént. Történt ugyanis, hogy meg volt a vázlat a fejemben, hogy miképpen akarom a kristálybarlangot ábrázolni, hogyan lesz, mint lesz, de amikor hozzá akartam látni, akkor üres volta a fejem. Megírtam egy fejezetet, kezdtem a másodikkal, de nem jött ki jól. Nagyon mű volt.
Hagytam akkor egy kicsit, hogy leülepedjen, mondván csak most ért véget a Börtönsztori, még friss az élmény... Aha.
Annyira friss volt, hogy bármikor akartam neki állni a kristálybarlangnak, nem jött semmi ötlet. A fejezetek nem tetszettek, amiket írtam, nem éreztem őket jónak. Ellenben szösszenetek voltak a papíromon Freyával és Narutóval. De azokat nem tudtam berakni még egy utósztoriba sem, mert nem illettek bele az eredeti történetbe.
Szóval ott álltam, hogy akkor most oké, van anyagom, csak annyit se tudok vele kezdeni, mint a kutya a villával. Így jegeltem egy kicsit magamat. Néha írogattam, de totális válság vette kezdetét. Inkább olvastam, mintsem írtam. Próbáltam ihletet meríteni a sorozatokból, filmekből, könyvekből, cikkekből, de messzire elkerült.
Nem volt.
Molyon kezdtem el így olyan kihívásokra jelentkezni, amik írással kapcsolatosak. Ott azért már éreztem, hogy valami nem ok. Akkor jöttem rá, hogy totálisan kiégettem magamat a Börtönsztorival. Annyira beleéltem magamat, annyira a részemmé vált, hogy képtelen voltam elengedni, s még mindig Freya és Naruto története volt a fejemben. Elképzeltem egy csomó mindent velük, de mindig titkolni akartam valamit. Nem akartam egyértelművé tenni. A végére meg már én sem tudtam mit akarok.
Szóval hagytam. Jöttem az ötletek, leírtam őket, de mind csak a gépemen, illetve a füzetemben maradtak.
De mivel szeretek írni, szavakba foglalni a gondolataimat, elképzeléseimet, így elindítottam a két írós kihívást is. Egyrészt magam miatt, másrészt, szeretném megcsinálni Aiden történetét, valamint egy másikat, aminek egy részéhez már van anyagom is.
Valamint... hát... hogy is mondjam. Az egyetem maga is totálisan kikészítette. Nagyon későn értem haza, csalódást csalódásra halmoztam. Nem jöttek össze a dolgok. Nagy változásra adtam így a fejemet ezzel kapcsolatban, nagy lépést teszek előre, s jelen pillanatban ideges is vagyok miatta.
Szóval nehéz most a helyzet írás terén. Próbálok kicsiket alkotni, lassan haladni előre felé, hogy kilábaljak az írási válságból, ami miatt képtelen vagyok Aiden történetét megírni. Ellenben gondolkozom, hogy Freya és Naruto történetét folytatom egy másik végletről, de ezt még átgondolom.
Ahogy az előző posztban ígértem, kifejtem nektek, hogy mégis hol vannak a fejezetek, amiket októberre ígértem.Ez egy kicsit nehezebb téma számomra, mivel, hogy őszinte leszek, még nekem is fájt ez az időszak.
Ugyanis, az a helyzet, hogy kiégtem. Nem szándékosan, de sajna megtörtént. Történt ugyanis, hogy meg volt a vázlat a fejemben, hogy miképpen akarom a kristálybarlangot ábrázolni, hogyan lesz, mint lesz, de amikor hozzá akartam látni, akkor üres volta a fejem. Megírtam egy fejezetet, kezdtem a másodikkal, de nem jött ki jól. Nagyon mű volt.
Hagytam akkor egy kicsit, hogy leülepedjen, mondván csak most ért véget a Börtönsztori, még friss az élmény... Aha.
Annyira friss volt, hogy bármikor akartam neki állni a kristálybarlangnak, nem jött semmi ötlet. A fejezetek nem tetszettek, amiket írtam, nem éreztem őket jónak. Ellenben szösszenetek voltak a papíromon Freyával és Narutóval. De azokat nem tudtam berakni még egy utósztoriba sem, mert nem illettek bele az eredeti történetbe.
Szóval ott álltam, hogy akkor most oké, van anyagom, csak annyit se tudok vele kezdeni, mint a kutya a villával. Így jegeltem egy kicsit magamat. Néha írogattam, de totális válság vette kezdetét. Inkább olvastam, mintsem írtam. Próbáltam ihletet meríteni a sorozatokból, filmekből, könyvekből, cikkekből, de messzire elkerült.
Nem volt.
Molyon kezdtem el így olyan kihívásokra jelentkezni, amik írással kapcsolatosak. Ott azért már éreztem, hogy valami nem ok. Akkor jöttem rá, hogy totálisan kiégettem magamat a Börtönsztorival. Annyira beleéltem magamat, annyira a részemmé vált, hogy képtelen voltam elengedni, s még mindig Freya és Naruto története volt a fejemben. Elképzeltem egy csomó mindent velük, de mindig titkolni akartam valamit. Nem akartam egyértelművé tenni. A végére meg már én sem tudtam mit akarok.Szóval hagytam. Jöttem az ötletek, leírtam őket, de mind csak a gépemen, illetve a füzetemben maradtak.
De mivel szeretek írni, szavakba foglalni a gondolataimat, elképzeléseimet, így elindítottam a két írós kihívást is. Egyrészt magam miatt, másrészt, szeretném megcsinálni Aiden történetét, valamint egy másikat, aminek egy részéhez már van anyagom is.
Valamint... hát... hogy is mondjam. Az egyetem maga is totálisan kikészítette. Nagyon későn értem haza, csalódást csalódásra halmoztam. Nem jöttek össze a dolgok. Nagy változásra adtam így a fejemet ezzel kapcsolatban, nagy lépést teszek előre, s jelen pillanatban ideges is vagyok miatta.
Szóval nehéz most a helyzet írás terén. Próbálok kicsiket alkotni, lassan haladni előre felé, hogy kilábaljak az írási válságból, ami miatt képtelen vagyok Aiden történetét megírni. Ellenben gondolkozom, hogy Freya és Naruto történetét folytatom egy másik végletről, de ezt még átgondolom.
Addig is jó olvasást mindenkinek a könyvéhez :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése