Húzott témakártya:
Egy számodra sokat jelentő kép
Szavak: érzés,
néz, takaró, bögre, szív, gondolat, irány,
hangulat, határ, szerelem
Ahogy itthon ülök,
s nézem az esőt megszáll a meghittség érzése. Elveszek az eső kopogásában, a
fülledt levegőben, élvezem kivételesen a csendet. Csak én és az öcsém vagyunk
itthon, anya elment dolgozni. Az öcsém szokásához híven a számítógép
képernyőjét nézi, ahogy játszik. Ha olyan hangulatban lennék nagy eséllyel én
is azon lógnék animéket falva, de valahogy a gondolat, most nem csábít.
Nézem az ablakon
keresztül, ahogy egyre jobban szakad, s hirtelen mintha valaki megcsípett volna,
megrohamoz egy emlék. Eszembe jut az a januári nap, amikor hasonló helyzetben voltam.
Akkor alig voltam 15 éves. Egy bögre volt mellettem az asztalon, rettenetesen
unatkoztam, nem volt internet, és szerettem volna valami hasznosat csinálni.
Így takaróba
bugyoláltam magamat, és elkezdtem nézni egy már oly sokszor látott filmet. Ám
hamar abbahagytam. Már tudtam mi lesz a vége, s már kockáról kockára tudtam,
hogy a főhős mit fog tenni. Hagytam az egészet. Helyette elhatározásra
jutottam. Zaklatott voltam, épp felvételiztem a középiskolába, rengeteg nyomás
ért a záróvizsgák miatt. S már egy ideje gyűlt bennem a stressz.
Írni kezdtem.
Csak vakon a
világba. Összehordtam minden féle hülyeséget, ami csak az eszembe jutott.
Órákig írtam, éjfél is elmúlt már, mire képes voltam az első regénykezdeményemet
létrehozni. Nagy lelkesedésemben feltöltöttem arra az oldalra, ami a
későbbiekben meghatározta az életemet. Balgaságomban töröltem is, így elveszett
az a szedett-vedett írás.
De már tudtam az
irányt merre akarok menni.
Elkezdtem hát egy
másik történetet, majd még egyet, s még egyet. Minden félébe belekezdtem, ami
csak az eszembe jutott, de a legtöbb zsákutcába futott, nem volt elég jó. Szünetet
tartottam, jobbnak láttam pihentetni mielőtt még kiégetem magamat, hiszen
szerettem csinálni. Élveztem, ahogy a papíron megelevenednek a fejemben látott
képkockák, ahogy elnyerik végleges alakjukat.
Filmeket, sorozatokat
néztek, olvastam, és végül egy kép segített igazán abban, hogy megvalósuljon a
nagy terv. Elnéztem a képet, felidéztem a filmet belőle, s tovább gondoltam,
láttam magam előtt a jeleneteket, a szereplők vigyorát, a fényeket, a
helyzetet, ahonnan kiindulunk, s írni kezdtem úgy, mint még soha. Elragadott a
hév, vitt tovább, én pedig örömmel öltem bele minden bánatomat, örömömet.
Ekkor talált rám a
szerelem is.
A szívem megtelt
ezzel az érzéssel, elvarázsolt, megbűvölt, s nem engedett el. Felidéztem a
mosolyát, eljátszottam a gondolattal, hogy ő és én. De nem tettem érte semmit. A
szívem majd belesajdult a határba, amit húztam, de tartottam magamat. Óvtam a
titkomat, s csak ebbe az egy regénybe építettem bele a lényét. Amit láttam.
Ő lett a férfi
karakterem alapja, ő lett az, aki megolvasztotta a szívemet nap mint nap.
Álmodoztam róla, elmerengtem, ám hamar le is álltam. Egy álomképbe veszélyes
beleszeretni, hiszen, ha meglátod a valóját, akkor a kép összetörik, s ahol
addig vad tűz égett, ott csak hideg hamu fog maradni.
Írtam.
Írtam.
Álmodoztam.
Elvesztem benne.
Ott ragadtam, de
nem bántam. Évekig hű társam volt, ahová menekülhettem, ahol kiadhattam
magamat, ahol önmagam lehettem.
S mikor befejeztem…
egy részem vele halt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése