Húzott téma
kártya: Egyedül
Magányos
gondolatok
Már elmúlt
karácsony. Egyedül töltöttem a szentestét. Karácsony másnapját pedig a
barátaimmal, ami elég jó volt. Még nem szóltam nekik, hogy apuka leszek. Hogy
hamarosan lesz egy aprócska Voltron baba a csapatban. A legfiatalabb tag.
Mindig mosoly költözik az arcomra, valahányszor arra gondolok, hogy milyen
lesz, amikor majd a karomban tartom.
Közeleg az új év,
egyre közeleg. Én pedig fogalmam sincs mit csináljak. Nagy eséllyel otthon
fogok filmeket nézni, mivel semmi kedvem nincs bulizni. Ez az év vége nagyon
rosszul sült el. Az ex-férjem tudtommal már beadta a válási papírokat, ám
karácsony és ünnepek lévén majd jövőre lesz belőle valami. Szerencsére hamar
szét fognak minket választani. Alig félévig voltunk együtt, nem szereztünk
semmi olyan nagy dolgot, amin civakodni kell. Nem is akart.
Később egy
üzenetben ezt ki is fejtette. Nem akar úgy elválni, hogy ilyeneken vitázunk.
Nem akar már tőlem semmit, csak hogy legyek messze tőle. Ja. Tőlem. Meg a
felelősségtől, ami egy gyerekkel jár. Nem most másztam le a falvédőről. Eleget
láttam már, hogy tudjam, fél. A felelősség nagy dolog, és ő ezt még nem képes
vállalni, még nem megy neki. Azért perszer remélem, hogy talál majd maga mellé
valakit, akivel képes lesz családot alapítani.
Persze, ezzel nem
oldottam meg a „mit csináljak szilveszterkor” kérdést, de azért jól esik
elmélkedni rajta. Hogy tudjam, nem én hibáztam, nem én voltam az, aki
elijesztette őt. Vagy talán mégis? Nem, ezt verd ki a fejedből, Shiro. Ő adta a
kezedbe a gyűrűt, ő csomagolt össze és ment el. Te felelősséget vállalsz azért,
mert durván berúgtál, és olyan emberrel feküdtél le, akivel nem kellett volna.
Apuka leszek.
Akkor talán már
kevésbé leszek egyedül. Egyszerre jó is, meg nem is. Jó, mert tényleg úgy élem
az életemet, ahogy én akarom. Ugyanakkor, amikor arra gondolok, hogy alig pár
hete még valaki más is feküdt mellettem az ágyban, valaki mással keltem fel, és
éltem együtt az azért néha mellbe tud vágni.
Talán az lenne a
legjobb, ha inkább hazamennék. Fel is állok hideg padról, amin eddig ültem, s a
csípős decemberi hidegben elindulok haza. Talán el kellene adnom az itteni
lakást, fordul meg a fejemben az ötlet. Közelebb költözni a Galaxy
Garrisonhoz. Vagy visszaköltözni Japánba. Bár ez utóbbi jóval fájdalmasabb
lenne. Évek óta nem jártam otthon. Még persze beszélem a nyelvet, hiszen napi
szinte olvasok japánul és beszélek is az ottani barátaimmal. Azonban… egy olyan
helyre költözni, ahol bár az anyanyelvemet beszélik, mégis furcsa érzés jár át.
Vajon, ha idősebb
lesz, megtanítsam japánul? Ismertessem meg vele? Esetleg tényleg haza kellene
költöznöm, és megmutatni neki a gyökereit? Vajon kislány lesz vagy kisfiú? Oh,
mennyire kíváncsi vagyok már rá. Pedig még augusztusig várnom kell. Addig még
nyolc hónap.
*ping*
A telefonom
csippan meg, mire felugrom. Annyira a gondolataimba meredtem, hogy el is
felejtettem, hogy merre mentem. Az előző sarkon kellett volna lefordulnom a
lakásomhoz.
Pidge: Shiro,
holnap át tudsz jönni?
Én: Persze,
Pidge, de miért?
Pidge: Az titok
😊
Ajaj, ha Pidge azt
mondja, hogy titok, akkor már valami svindli van a dologban. Ám nem kérdezem
meg tőle. Úgy sem tudom belőle kihúzni. Ennyire azért már ismerem ezt a lányt.
Helyette inkább csak egy smile-t küldök neki, és elteszem a készüléket.
A lakásba belépve
a csend fogad, s még az a pici zaj is, amit a levetkőzéssel generálok is
elveszik benne. Rádiót kapcsolok, hallgatom a híreket, közben elfogyasztok egy
kellemes vacsorát. Este pedig már nem tudom mit csináljak magammal.
Olvasni kezdek, s
a keserű gondolataimat mélyen magamba temetem. Az egyedüllét valahogy mindig
csendes. A barátok ugyan nincsenek messze, de ha össze is van törve a szíved,
akkor nehéz élvezni, hogy magad ura vagy.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése