Húzott témakártya:
Csalódás
Egy hírt közöltél
velem. Azonban fel sem fogtad, hogy ezzel darabokra törted a szívemet. Évek óta
összejártunk, közös eseményeken vettünk részt, s még szeretkeztünk is,
valahányszor alkalmunk volt rá. De te megragadtál ott, hogy a saját nememhez
vonzódom, s csak azért bújok veled ágyba, mert a gyermekem anyja vagy,
kötelességem.
Azt hittem ennél
jobban ismersz. Hogy észreveszed, mennyire szeretlek, hogy mennyire
rádöbbentettél arra, hogy nem csak a férfiakat, hanem a nőket is szeretem. Hogy
csak a megfelelő emberre kellett várom, aki elő hozza belőlem a szenvedélyt és
a szerelmet egy nő iránt.
Azonban te nem
vetted észre, s most gyermeket vársz valaki mástól. Mintha suttba dobtad volna
az összes eddig eltöltött napot. Mintha azok a szerelmes szavak, azok az
egymásnak elsuttogott félszavak nem érnének semmit. Mintha nem feküdtünk volna
egymás mellett reggelente, nem forgattuk volna fel az ágyat, szobát, mikor
egymásnak estünk. A reggeli kávézások, a sok nevetés, a sok egymással töltött,
pillanat… meg sem történt volna?
Csak egy álom lett
volna, amit én képzeltem be magamnak? Mert, ha igen, akkor kérem vissza. Vissza
akarok oda menni. Oda, ahol még az enyém voltál, ahol tényleg úgy élhettem
mindennapjaimat, hogy egy reggeli üzenettel köszöntöttél, hogy szívemnek
hívtál, míg én imádom a nevedet kimondani.
Emlékszem, amikor
reggel ébredésnél mindig megcsókoltad a vállamat, s mikor morogva másik
oldalamra fordultam, átkaroltalak, apró puszikkal borítottad el a nyakamat,
végül megcsókoltál. Akkor beszéltünk egymásról. Hogyan folytassuk, mi legyen
velünk.
Minden a
szemetesben landolt. Minden!
Könnyeimmel
küszködve vigyorgok a vacsorán. Gratulálunk nektek, tapsolunk, majd a
poharunkat emeljük rátok. Igyekszem tartani magamat, nem kibukni, de ahogy
telik az este egyre nehezebben megy. Végül este fél tizenegykor a holnapi
munkára hivatkozva kimentem magamat a buliból.
Otthon pedig amint
hazaérek, összecsuklom. A lányom kap el az ajtóban, kérdezget, segíteni próbál,
de csak a fejemet rázom. Nem bírom felfogni, ami történt. Lenyelem a
könnyeimet, türelmet kérek a lányomtól, s elzárkózom.
Csalódtam benned.
Néhány napig egyedül maradok. Megkérem a lányomat, hagyjon nekem némi teret.
Nagyon szükségem van erre. Ahogy telnek a napok lassan felfogom, mi is történt
körülöttem, lenyugszom, megszokom azt a magányt, ami még a kislányom születése
előtt övezte napjaimat. Mélyeket lélegzem, hallgatom az esőcseppeket koppanni
az ablakon.
- Apa – kopog be hozzám a lányom. – Kész az
ebéd! – Ideje tovább lépni, Shirogane.
Kimászom az ágyból,
egy pár másodpercig nézem a borús időjárást odakint, majd elkezdem újból az
életemet. Nélküled, ki a lányom anyja vagy. Nélküled megyek tovább. Nem lesz
egyszerű, fájni fog néha, mikor rád nézek, de túl fogom élni. Mint ahogy
mindent ebben az életben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése