Esik az eső. Ez is ritka itt a Cormérán. Mondjuk a farm szempontjából igazán jó dolog, nem kell legalább a veteményest és a földeket öntözni. Az embereknek ez csak annyit jelent, hogy most jobb a házban maradni. Viszont innen áldom a sorsot, hogy nincs asztmás betegségem, mert most nagyon megjárnám. Nagyon magas a páratartalom, a por jobban ragad meg a környezetünkben.
Az ember persze leleményes, ilyenkor mindent kitalál, hogy elfoglalja magát. Port töröltem, felporszívóztam, felmostam, kitakarítottam a sütőt, a tűzhelyet. Következőnek az orvosi szobánkat fertőtlenítettem, felírtam, mi is hiányzik a készletből - a többi a lányom dolga -, a saját szobámat is kitakarítottam, bár ott inkább csak port kellett törölni és porszívózni. A ház javarésze tiszta, ahogy a vendég szobák is. Amúgy is ritka nálunk a vendég.
Miután a ház már csillog-villog, nem tudom, mit is csináljak. A munkámat mára már elvégeztem, szerencsére gyorsan megtudtam csinálni az összeset.
Szóval fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Fürge, a kutyánk persze élvezi, hogy most bent lehet - egy alapos fürdetés után -, mert így az elektromos fűtőtest elé feküdhet melegedni. Most is nem hogy felkelne előle, csak a farkát emelgetve jelzi, hogy örül a jelenlétemnek. Nem tudom megállni mosolygás nélkül.
- Jól van, te, rosszcsont - simogatom meg a pocakját. - Élvezed, hogy most bent lehetsz. - Egy elégedett gurgulázás jön tőle, amit igennek veszek. Golden retriverként persze nagy helyet elfoglal, meg a fürdetése sem volt egyszerű.
Mit is csináljak? A ház tiszta, az ebéd már készen van, a lányom majd csak este felé érkezik haza az ügyeletből. Addig pedig van legalább hat óra. Szomorúan felsóhajtva veszem tudomásul, hogy egy darabig nem lesz más társaságom, csak Fürge. De még mindig nem találtam ki, hogy mit csináljak.
Ping.
Szólal meg a telefon a zsebemben. Gyorsan előhalászom, majd megnyitom a messenger üzenetet.
Lányom: Hogy vagy?
Én: Jól vagyok. Gyógyszert bevettem, a ház pedig tiszta. Szakad az eső.
Lányom: Szuper :( Nem vittem magammal ernyőt.
Én: Majd kimegyek eléd, hogy ne ázz meg. Viszont addig nem tudom, mit csináljak. :(
Lányom: Könyv? Múltkor odaadtam neked azt a krimit. Most lenne időd kiolvasni :)
Nem rossz ötlet. Amúgy is csak tologattam az elmúlt napokban, pedig elalvás előtt igazán olvashattam volna pár oldalt.
Én: Jogos. Csörgess majd meg, ha közel érsz a birtokhoz. Kimegyek eléd egy ernyővel. Vigyázz magadra, kicsim.
Lányom: Meg lesz. :)
Felmegyek az emeletre, és egyből megtalálom azt a könyvet, amit mutatott. Szinte rikít a fehér borítójával. Miért is csinálnak egy kriminek fehér borítót, amikor általában a gyilkossági történeteknek javarészt sötét szokott lenni? Miken fenn nem akadok, nemde?
Mindegy.
Visszatérve a nappaliba, lehuppanok a fotelembe, kényelembe helyezem magamat, ám még mielőtt belefognék a könyvbe, kinézek az ablakon. Még mindig szakad az eső, még mindig öntözi a kertet. Régebben nagyon vágytam erre. A szakadó esőre, a meleg fütőtestre - kandallóra -, a puhapokrócra, a meghitt hangulatra. S egy jó könyvre. De ez még akkor volt, amikor még Curtissel éltem.
Akkor még a Földön volt egy lakásunk, akkor még minden mesébe illő volt. Akkor 27 évesen, amikor hozzámentem, még azt hittem, hogy együtt fogunk megöregedni, gyereket vállalni és családot alapítani. De úgy látszik az élet máshogy hozta. Olvasni viszont mindig is szerettem. Élveztem elveszni egy történetben, kiszakadni a valóságból. S most hogy még ez a kellemes hangulat is meg van, már csak egy bögre tea hiányzik az élmény megkoronázáshoz. Azt viszont majd később.
Na, most lássuk, mi is tud nyújtani ez a krimi.
Az ember persze leleményes, ilyenkor mindent kitalál, hogy elfoglalja magát. Port töröltem, felporszívóztam, felmostam, kitakarítottam a sütőt, a tűzhelyet. Következőnek az orvosi szobánkat fertőtlenítettem, felírtam, mi is hiányzik a készletből - a többi a lányom dolga -, a saját szobámat is kitakarítottam, bár ott inkább csak port kellett törölni és porszívózni. A ház javarésze tiszta, ahogy a vendég szobák is. Amúgy is ritka nálunk a vendég.Miután a ház már csillog-villog, nem tudom, mit is csináljak. A munkámat mára már elvégeztem, szerencsére gyorsan megtudtam csinálni az összeset.
Szóval fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Fürge, a kutyánk persze élvezi, hogy most bent lehet - egy alapos fürdetés után -, mert így az elektromos fűtőtest elé feküdhet melegedni. Most is nem hogy felkelne előle, csak a farkát emelgetve jelzi, hogy örül a jelenlétemnek. Nem tudom megállni mosolygás nélkül.
- Jól van, te, rosszcsont - simogatom meg a pocakját. - Élvezed, hogy most bent lehetsz. - Egy elégedett gurgulázás jön tőle, amit igennek veszek. Golden retriverként persze nagy helyet elfoglal, meg a fürdetése sem volt egyszerű.
Mit is csináljak? A ház tiszta, az ebéd már készen van, a lányom majd csak este felé érkezik haza az ügyeletből. Addig pedig van legalább hat óra. Szomorúan felsóhajtva veszem tudomásul, hogy egy darabig nem lesz más társaságom, csak Fürge. De még mindig nem találtam ki, hogy mit csináljak.
Ping.
Szólal meg a telefon a zsebemben. Gyorsan előhalászom, majd megnyitom a messenger üzenetet.
Lányom: Hogy vagy?
Én: Jól vagyok. Gyógyszert bevettem, a ház pedig tiszta. Szakad az eső.
Lányom: Szuper :( Nem vittem magammal ernyőt.
Én: Majd kimegyek eléd, hogy ne ázz meg. Viszont addig nem tudom, mit csináljak. :(
Lányom: Könyv? Múltkor odaadtam neked azt a krimit. Most lenne időd kiolvasni :)
Nem rossz ötlet. Amúgy is csak tologattam az elmúlt napokban, pedig elalvás előtt igazán olvashattam volna pár oldalt.
Én: Jogos. Csörgess majd meg, ha közel érsz a birtokhoz. Kimegyek eléd egy ernyővel. Vigyázz magadra, kicsim.
Lányom: Meg lesz. :)
Felmegyek az emeletre, és egyből megtalálom azt a könyvet, amit mutatott. Szinte rikít a fehér borítójával. Miért is csinálnak egy kriminek fehér borítót, amikor általában a gyilkossági történeteknek javarészt sötét szokott lenni? Miken fenn nem akadok, nemde?
Mindegy.
Visszatérve a nappaliba, lehuppanok a fotelembe, kényelembe helyezem magamat, ám még mielőtt belefognék a könyvbe, kinézek az ablakon. Még mindig szakad az eső, még mindig öntözi a kertet. Régebben nagyon vágytam erre. A szakadó esőre, a meleg fütőtestre - kandallóra -, a puhapokrócra, a meghitt hangulatra. S egy jó könyvre. De ez még akkor volt, amikor még Curtissel éltem.
Akkor még a Földön volt egy lakásunk, akkor még minden mesébe illő volt. Akkor 27 évesen, amikor hozzámentem, még azt hittem, hogy együtt fogunk megöregedni, gyereket vállalni és családot alapítani. De úgy látszik az élet máshogy hozta. Olvasni viszont mindig is szerettem. Élveztem elveszni egy történetben, kiszakadni a valóságból. S most hogy még ez a kellemes hangulat is meg van, már csak egy bögre tea hiányzik az élmény megkoronázáshoz. Azt viszont majd később.
Na, most lássuk, mi is tud nyújtani ez a krimi.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése