Éjszakai várakozás

Ezernyi gömb csillog a levegőben. Ördögfények. Melegfénnyel vonja be a szobámat, ahogy várok. Január közepe van, nemsokára beköszönt a tavasz. Ám én élvezem a telet. Minden fehér, lehet szánkózni, hógolyózni, hóangyalkát csinálni. A karácsony már elmúlt, ahogy az újévi mulatságok is. Most mindenki kezd visszarázódni. Az óvoda is már megkezdődött, aminek nem nagyon örültem, akárcsak a gondozók. Sok a gond velem, azt mondják.

 Apa persze teljesen tisztában van vele, hogy ez így van. Rosszcsont vagyok. Főleg, ha azt nézem, hogy már elmúlt éjfél, és még mindig fent vagyok négyéves létemre. Már rég ágyban lenne a helyem. Ehelyett fent vagyok, nézem az ördögfényeimet, amik a szobámban keringenek, ünnepi hangulatba varázsolva mindent.

Szeretek sokáig olvasni, élvezni a csöndet, amit az éjszaka nyújthat. Igaz, a mama, a papa és apa annyira nem rajonganak a szokásomért, ám szerintem ma kivételt tettek velem. Ma van ugyanis apa szülinapja. Nagyjából egy órája van az ő napja, én pedig meg akarom ünnepelni vele. Igaz, mindenki azt mondaná, hogy ezt reggel is lehet, meg majd reggel ráér. Viszont apa nagyjából olyan hajnali kettő-három felé ér haza a hosszú utazásából, pont azért, mert Dormonában, a kristályok városában a vonat este tizenegy után nem jár a központ felé. A legkorábbi vonat pedig hajnali fél kettőkor indul el Dormonából, és háromnegyed óra az út, ha nem késik a vonat.

Törökülésben ülök az ágyamon, olvasom a mesekönyvemet, s fülelek. Odakintről, csak a szélben zörgő ágakat lehet hallani, azon felül minden csendes. Az ablakon kinézve látom, ahogy szakad a hó, az üvegen csorog le a páravíz, én pedig várok. Mintha csak a Mikulásra várnék. Lapozok egyet a könyvben, de még mindig nem hallom, hogy apa hazaért volna. Hosszasan várok, közben kiolvasom a könyvet, s már épp a polcot böngészem, hogy melyik könyvet válasszam, amikor kíváncsiságból ránézek az órára. Hajnali három. Apa pedig sehol.

Csalódottan állok fel a földről, hiszen nem maradhatok fent sokáig. Ha reggelig fent maradnék, akkor már tényleg nagyon kikapnék apától és a mamáéktól is. Csak annyit engedélyeztek, hogy hajnali háromig fent maradjak, amíg apa tutira megérkezik. Pont ma késik. Elszomorodom, mivel nem maradhatok fent tovább. De mégsem akarom ajándék nélkül hagyni. Előhalászom a szekrényem aljába rejtett becsomagolt dobozt, amiben azok az apróságok vannak, amiket én készítettem neki szülinapjára.

Amennyire csendesen csak tudom, kinyitom a szobám ajtaját, és átmegyek az övébe. A bevett ágyára teszem a dobozt, majd egy aprócska ördögfényt viszek át hozzá, amolyan jelzőfényként, hogy gondoltam rá. Ezekután fogok egy darab papírt, amin üzenetet hagyok számára.

„Boldog születésnapot, apa! Nagyon szeretlek!”

A csomag tetejére tűzöm, rá a masnira, majd visszamegyek a saját szobámba. Egy csettintéssel eltűntetem a gömböket a plafonomról, egy kivételével. Az aprócska, nagyjából pingpong labda nagyságú gömböt az ágyam mellé helyezem. A félhomályban bemászom az ágyamba, kényelmesen elhelyezkedem, s még utoljára ránézek a gömbre. Az álom szép lassan megszáll, a szemem lecsukódik, ám sokáig félálomban maradok.

– Jó éjszakát, kincsem! – hallom meg apa hangját, elmosolyodom; hazaért. Az álom pedig azonnal elnyel.