Bukta

Szombat reggel van. Ez persze a kereskedelemben nem sokat számít, itt hétvégén is mindig van munka, a beosztásodnak kell szerencsésnek lennie. Azért valljuk be: ez a ritkább. Mióta csak az eszemet tudom a legtöbbször hétvégén dolgozom, mintsem hétközben. Aminek van előnye és van hátránya is.

Előnye: legalább hétközben nem kell malmoznom, amikor el kell intéznem valami hivatalos ügyet. Kényelmesen bevásárolhatok és nem kell azon gondolkoznom, hogy mikor fogok főzni. Hátránya viszont, hogy rohadtul nem tudsz elmenni bulizni, ami annyit tesz, hogy keveset tudsz randizni, pasizni lányként. Fiúként pedig a potenciális csaj lehet egy boltban dolgozik, vásárlókkal körbevéve. 

Most is, ahogy itt állok a raktárban elgondolkozom azon, hogy valóban ezt a szakmát akartam-e űzni, s nem inkább egy kényelmes irodában gubbasztani reggel nyolctól délután ötig, hogy utána enyém legyen a hétvége péntek délután után. Igaz, akkor kevesebbet mozognék nagy eséllyel. Magamban elátkozom az életem, ahogy azt mindig teszem, s folytatom a munkát. A ruha nem fogja magát felvállfázni. 

Hátradobom a hajam, ahogy felviszem a ruhát a próbafülkébe. Jól eltársalgok a kollégákkal, akik már nagyon szenvednek így este fele, s már nagyon mennének ők is haza. Szerencsére mindjárt bezár a bolt, s mehetünk a magunk útjára. 

Az viszont nem kerüli el a figyelmemet, hogy bent van az az ominózus kollégánk, aki már egy jó ideje néz engem. Mióta csak ide jött support-ra - hogy fordítjuk ezt magyarra? Támogató? - azóta engem néz, mintha valami látványosság lennék. Vagy legalább Emilia Clark lépett volna ki elé a Trónok harcából. Kerülöm a tekintetét, sőt őt magát is igyekszem elkerülni, mivel csak baj van vele. 

Nem egyszer akadtam már össze ilyen kollégával, sőt középiskolában és az egyetemen is voltak ilyenek, akik finom falatként néztek rám folyamatosan. Ha meg hozzájuk szóltam, akkor pedig már készítették a gumit. Szememet forgattam a reakcióira, főleg, mikor annyira belelovalták magukat, hogy a visszautasításom szabályos fizikai fájdalom volt. S ezt cseppet sem élveztem. 

Sosem voltam az az egy éjszakás lány, sosem tudtam volna, csak úgy az ölébe ülni valakinek, hogy utána kielégítsem a vágyaimat. Hiába lett fő téma ez a világban, hiába bukkan fel a szexualitás szinte már az utca kövén, nem vonzott úgy az egyéjszakások világa. Még akkor sem, amikor az illető szexi még a legnagyobb szexepilnél is 2021-ben. 

A fülem mögé tűrök egy tincset, miközben rá sem nézek a kollégára. Érzem a tekintetét magamon, ahogy visszamegyek a raktárba. Drága Dominik - a tekintgetős kolléga -, persze ezt nem hagyja annyiban. Ma és holnap van utoljára, utána visszamegy a saját boltjába, ahová annak idején felvették. Dominik utánam jön. Hallom slampos lépteit a hátam mögött, s bármennyire igyekszem figyelmen kívül hagyni, csak nem hagyja magát. A fene vigye el!

- Attól mert még elfoglaltságot, színlelsz tudod, hogy itt vagyok - dől neki a pultnak a raktárban. Egymásra halmozom a ruhákat, amik mennek majd a töltésbe, árazásba és majd a boltba, s hiába akarok átnézni rajta, mégis elkapja a kezemet. Az még a hab a tortán, hogy az arcomba lép konkrétan. 

Hátra húzom a fejemet, talán még hátra is lépek egy kicsit még mielőtt kéretlenül lesmárol. Ideges vagyok. Jó és rossz értelemben is. Dominik szexi, nem mondanám azt, hogy nem lehet rá csorgatni a nyálat, viszont nem szeretem, ha valaki erőszakos. 

Homlokomat ráncolva figyelem, miközben ő sunyin vigyorog rám, kezében egy falatka toppal. Nevetnékem támad, ahogy próbál csábítani, sikertelenül. Annyira átlátszó, annyira klisésen próbálkozik, mintha ez nem lenne általános. 

- Szeretnék dolgozni, Dominik - Megpróbálom kivenni a kezéből a toppot, hogy beárazzam és felvállfázzam, azonban a szokványos játékot próbálja eljátszani: magasra emeli. Nem dőlök be neki, inkább csak unottan felsóhajtok, majd sarkon fordulva kiveszek egy másik méretet a dobozból. - Felejtsd el! - jelentem ki.

- Mit felejtsek el? - búgó hangon próbálkozik tovább, közel áll hozzám, mintha a könyvekből ismert "teste vonzásától majd megbolondulok" esemény megtörténhetne. Nem akarok tőle semmit. Szexi, viszont nem vonzódom hozzá. Szememet forgatom, ahogy a bolondot próbálja adni, s már-már szexuális zaklatásnak vehetném a dolgot. 

- Nincs kedvem játszani, Dominik - felelem hosszú sóhajjal. - Tudod, valaki dolgozni van itt, nem szórakozni. 

- Oh, utána is lehet ám - próbálkozik be újból, ezúttal már nyíltabban. - Mit szólnál egy kis sétához munka után? - kérdezi meg, mire kis híján elröhögöm magam. 

- Este 10 óra után leszünk, Dominik. Reggel fél 10 óta itt vagyok. Örülök, ha hazajutok - Idöközben beárazom a ruhákat, majd nyúlok a vállfákért. Elkapja az ujjaimat, egymásba fűzi az enyémmel. Másodpercek alatt kirántom a kezemet az övéből. Tágra nyílt szemmel figyel rám, mint akivel még nem esett meg hasonló. - Nem! - szögezem le azonnal, s őt kikerülve folytatom a munkámat. 

Valamit hebeg, kissé hátrébb megy. Viszonylag gyorsan dolgozom, nem zavar meg, de még mindig érzem magamon a kényelmetlen tekintetét. Elkészülve a munkafolyamattal rá nézek. Még mindig úgy áll ott, mint akit gyomorszájon vágtak. 

- Mit gondoltál, úgy őszintén? - dőlök neki az egyik polcnak. - Nem azt mondom, hogy nem vagy aranyos meg kedves, de házi nyúlra nem lövök. Semmilyen tekintetben - jelentem ki, mire eltátja a száját. Ekkora nagy szám lenne, hogy nem fekszem le minden hetero férfivel?

- Én... ne haragudj, azt hittem... tetszem neked - hebegi ki nekem a választ a ki nem mondott kérdésre. - Te meg szexi vagy meg szingli és... - keserűen felnevetek 

- Nézd - teszem össze a kezem -, nem minden csaj dobja magát hanyatt attól, mert szexi vagy. Igények ide vagy oda. - Azzal fogom a szállítót, és felviszem a ruhákat. 

Dominik munka végéig a közelembe sem jön, walkie-n is csak akkor szól hozzám, ha muszáj. Nem látszik sértetnek, inkább szégyelli magát, hogy ilyen nyíltan bepróbálkozott. Kolléganőm meg is jegyzi, hogy mi a fene történt, egész héten úgy méregetett, mint valami kelletős sült húst. 

Forgatom a szememet ennek hallatára, mivel pontosan tudom, a legtöbb kolléganő nem tartotta be a szabályt, hogy nem fekszünk le kollégával. Nem egyszer hallottam már, hogy xy kavart yx-el, mert miért ne. Az már mellékes volt, hogy mi lett a következménye, mikor szakítottak, mi lett a vége annak, amikor kiderült, csak alkalmi volt a kapcsolat.

Találkoztam a csajjal utána - mert persze a pasik nem igazán veszik fel, ha a csaj csak szexre használja -, nem igazán jött át neki ez. Egy kávé mellett elmesélte nekem, mennyire megalázónak érezte. A szex maga jó volt, viszont többet várt a csávótól, ha már hetekig csapta neki szelet. S még a többiek is kinevették, amiért bedőlt a srácnak. Az már senkit nem érdekelt, hogy a csaj szerelmes volt. Mellékes, tudjátok.

Ezért haragszom Dominikre, amiért azt gondolta, hogy majd lefekszem vele csak úgy. Mert akivel össze akarsz jönni, nem a dekoltázsába nézel 0-24-ben, hanem a szemébe pillantasz és beszélgetsz vele. Idegességemben, inkább csak bezárom a magam részlegét, átöltözöm, s szó nélkül elmegyek Dominik mellett, akivel ugyan másnap találkozom, de remélhetőleg soha többet nem fogok a holnapi nap után találkozni vele. 

Leírásom kissé értelmetlen lett, viszont ha arra gondolok, hogy nem első eset már kikívánkozott belőlem. Sok lányt hallgattam meg ezzel kapcsolatban, amikor a férfi kolléga, amennyiben hetero volt, kihasználta. Szokták mondani, mivel nincs állandó beosztásunk, mindig máshogy dolgozunk, nehéz összeegyeztetni a magánéletet a munkával. Azonban durván kihasználni ezt, minden kedvesség és megegyezés nélkül, hitegetni a másikat, nem oké. Legalábbis szerintem. Valakiről lerí, hogy együtt vannak, van közöttünk valami, mégsem sértik meg a másikat.

Hazafele tartva elszonytyolodom ezen, s azon jár az eszem, vajon velem még hányszor fog előfordulni ehhez hasonló bepróbálkozás. Hányszor fognak még odajönni hozzám, hogy feküdjek le velük, csak mert szép vagyok? Inkább nem akarok erre gondolni. Összefogom a hajam, veszem egy mély levegőt, s inkább bemegyek a társasház kapunján, hogy a lakásba érve végre lepihenhessek ez után a kimerítő nap után. 

(A történet fikció, nem velem meg történt valós eseményeken alapul. Más emberekkel megtörtént valós eseményeken alapuló sztori.)