A
szállingózó hópelyheket nézem az ablak beugróban. Decembert írunk már, közeleg
a karácsony, nekem még sincs meg az a hangulatom, amire vágyom. Felőlem akár
szólhat bármely dal a karácsonyról, láthatok mindenhol piros, fehér, ezüst és
megannyi színű díszeket, girlandokat, bármiket, ha egyszerűen nincs meg hozzá a
hangulatom.
Évek
óta nincs meg a hangulat hozzá. Most is, ahogy itt ülök a lakásban, s
elgondolkozom az ünnepen csak a veszekedés és a kellemetlenségek jutnak az eszembe.
Persze ilyenkor mindig elképzelem, milyen is lenne, ha olyan lenne az ünnep,
mint a reklámokban, videoklipekben. Igaz, soha nem a saját családomat képzelem
oda. Hozzájuk nem illene ez az idill.
Anyám,
majd a nagyim is felhív, mi lenne, ha így meg úgy szerveznénk a karácsonyt.
Hiába mondom nekik, mások is vannak a családi körben, akiknek számítana ez, nem
hagyják magukat. Inkább csak meghallgatom őket, majd irány a saját dolgom.
Egy
erős kávét főzök magamnak, aminek a tetejére tejszínhabot és csokoládét teszek.
Legalább legyen már egy fancy kapucsínóm, amit én készítettem. Visszamegyek az
ablakba, s próbálok rájönni, mit is tegyek. Mi lenne a legjobb módja annak,
hogy egy pici hangulatot mégis csak csempésszek a saját életembe, s ne
búskomoran teljen az ünnep előtti időszak?
Bolyhos
kandúrom hozzám dörgölődzik egy kis simogatásért, amit meg is kap. Ő legalább
élvezi, ha itt vagyok, ha vele foglalkozom. S menten ad is egy kis ötletet
csupán azzal, hogy meglátom a néma csengettyűt a nyakában. Díszek. Hátra pillantva
a lakás még dísztelen, hiszen ez az első karácsonyom itt. Még nem szereztem be díszeket,
egyáltalán. Az első ünnep itt, hiszen alig egy hónapja költöztem be.
-
Jogos,
cica. Gazdi néninek be kell szereznie néhány díszt karácsonyra, bármennyire is viszolyog
az ünneptől.
Kávém
elfogyasztása után erőt veszek magamon, s ellátogatok az egyik közeli bevásárló
központba. De milyen dísz is legyen? Legyen valamilyen téma, vagy esetleg
maradjunk a hagyományos piros-fehér színeknél? Elmélázok a díszeken, a
girlandokon, mindenen, amin csak lehet. Végül úgy döntök, hogy színes karácsonyom
lesz. Ha már hangulatra kell törekedni, akkor legyen olyan karácsonyom,
amilyenre én vágyom.
Megrendelem
a neten a műfenyőmet, amit házhoz hoznak. Legalább nem fognak a villamoson
bolondnak nézni, amiért egy gigászi dobozt, vagy épp egy valódi fenyőt próbálok
meg hazacipelni. Hagyományos díszeket igyekszem választani, ám itt-ott
becsúszik egy üvegrénszarvas, csavart cukorka díszek, csillagok, vagy épp az elengedhetetlen
csengettyű. A gyerekkoromra emlékeztet. Amikor még valamennyire nyugodalmasabb
volt számomra a karácsony. Akkor még nem voltam fültanúja a sok-sok
veszekedésnek, ami a karácsony körül volt.
Még
kazettán szóltak a konyhában a karácsonyi számok, anyáék a pincében csomagolták
az ajándékokat, s senki nem mehetett le addig, míg ők lent voltak. Kicsiként
még azt hittem, a Jézuska hozza azt a sok csomagot. Az sosem jutott eszembe,
hogy esetleg a szüleim csomagolhatják be azt a sok-sok játékot, amit a fa alatt
láttunk mindig. A reklámok sem tűntek fel, ahol játékokat mutogattak mindig.
Csak
az járt akkor a fejemben, hogy vajon megkapom-e azt a babát vagy játékot, amit
kértem. Emlékszem, mennyire jó volt, amikor az első telefonomat kaptam.
Hirtelen nagylánynak éreztem magamat, akinek mindene meg lett egy szempillantás
alatt. Ma már csak mosolygok rajta. Utána váltak a karácsonyok borzalmasakká. Ahogy
nőttem már nekem is hallanom kellett azt a sok macerát, amit egy-egy ünnep
mögött rejlettek mindig is.
Nem
volt kellemes. S az évek alatt el is vette a kedvemet a karácsonytól. Az idén
viszont kiváltam a családból, saját lakásom lett. Így, ha azt veszem jogom van
a szép karácsonyhoz. Jogom van ahhoz, hogy tényleg élvezzem az ünnepet. A szervezés
idén sem egyszerű, viszont mivel kiváltam, így jóval egyszerűbbek is lettek a
menük, maga a fogadás is. Nincs, aki a keze alá dolgozzon a másiknak. Hazafele,
ahogy a megállóban várom a villamost egyszer csak felcsattan valahonnan a Feliz
Navidad!
A
dal pedig csak száll és száll, ameddig el nem halkul. Valamelyik kocsiból
jöhetett. Körülöttem sokan fintorognak, forgatják a szemüket, miközben épp a
méregdrága termékeket rejtő szatyorjaikat szorongatják. Körbenézve csak nekem
vannak díszek a kezemben. Azaz a szatyromban és a papírtáskámban. Mindenki más
vagy egy népszerű telefonos cég zacskójával, vagy valamilyen ruházati cég,
esetleg elektronikai cég nagyobb dobozával várja, hogy beguruljon a sárga csoda.
Kicsit
elszomorítja az embert ez. Elszomorodom, hiszen annyira ellentétben állok
ezekkel az emberekkel, akik a nagyobbnál nagyobb ajándékokat hajkurásszák.
Mintha attól, hogy egy gigászi tévét kapsz karácsonyra, jobb lenne az ünnep.
Vagy ha épp megkérik a kezedet a fa előtt. Annál klisésebb lánykérést el sem
tudok képzelni. Az egész család előtt megkérni valakinek a kezét, s még posztolni
is róla. Igen, lehet feltölteni képeket a platformokra, de ha csak ebből áll az
ünnep, akkor felejtős az egész.
A
villamos hamar be is gurul, kényelmesen felszállok a járműre, amely majdnem
hazáig zötyög velem. Hazaérve a macskám körbeszaglássza a csomagokat, míg én leveszem
magamról a rétegeket. Szemmel láthatólag tetszik neki az egyik csomagolásban rejlő
gömb. Úgy látszik, ki kell majd kötnöm a fát, az üvegdíszeket pedig jól rögzítenem
kell majd a fára, nehogy ő urasága felmásszon a fára, vagy leverje valamely
díszt.
Az
email szerint másnap délután szállítják ki a fát, amikor már itthon leszek. Ám
eddig a girlandokat és néhány a lakásba szánt égősort felteszek. Felaggatom a
függönyre a melegfényű füzért, lelógatok zsinóron egy-egy ezüst gömböt is, hogy
még szebb legyen. A kanapé mögött lévő vékony pultra felteszek egy adag
fenyőutánzatot, amit körbetekertem egy csillagos égősorral. Helyenként pedig
csillogós masnikkal tűzdeltem meg. A tévé körüli könyvespolcokra karácsonyi illatú
gyertyákat helyezek el, a dohányzó asztalra pedig egy adventi koszorút
helyezek, amin tobozok, fenyőágak, szárított narancs és apró manócskák várják,
hogy a meggyújtott gyertyát csodálhassák.
A
konyhába felteszek celluxszal néhány hópelyhet a szekrényekre, a konyhát és a
nappalit elválasztó pultnál pedig fellógatok néhány papír csillagot, amit magam
vágtam ki. Bejárati ajtómra pedig végezetül kiteszem a magam készített
narancsos-fenyős kopogtatót, ami azt hirdeti, Kellemes Ünnepeket!
Amikor
pedig felteszem a forralt bort főni a tűzhelyre egy picit érezni kezdek abból,
amit annak idején éreztem. Amikor pedig lehuppanok a kanapéra, hogy a kedvenc sorozatomat megnézzem, inkább a különböző házi készítésű díszeket kezdem el böngészni az interneten. Az illatok és a fényfüzérek hangulata megragad, s
önkéntelenül kezdem énekelni:
Feliz Navidad
Feliz Navidad
Feliz Navidad
Próspero año y felicidad
Feliz Navidad
Feliz Navidad
Feliz Navidad
Próspero año y felicidad
Megjegyzések
Megjegyzés küldése